Juhász Pál: LOPAKODIK AZ ŐSZ
Halkan, hogy senki meg ne hallja,
Lopakodik az ősz gallyról, gallyra.
Tűzkorongját lassan lehűti a Nap,
A sötétség angyala új erőre kap.
Őzek botorkálnak az avarban,
Az erdő csendjének illata van.
A kóborló mókusok hazatérnek,
Odulyuk melegében henyélnek.
Az erdő urai nászra készülnek,
Hűvös hajnalokon öblösen bőgnek.
Hangjuktól remegnek a völgyek,
Előbújnak a szarvashölgyek.
Agancsuk penge élét hallani,
Szerelmet így is lehet vallani.
A vesztes szomorún eliramlik,
S egy évig magában szomorkodik.
A Föld betakaródzik paplanával,
A szél még játszik párnájával.
A távolban gyülekeznek a fellegek,
Támadnak a zord, hófehér seregek.
Parádsasvár, 2013. szeptember 8.
