Tudtad, hogy az emberi szervezet több, mint 50%-át víz alkotja? Egy felnőtt ember szervezetében átlag 28 liter víz van. A szervezet víztartalmának 66%-a sejten belüli víz, és 34%-a sejten kívüli. A víz biológiai jelentősége óriási, a földi élet elképzelhetetlen nélküle.  Ajánlott a napi legalább 1,5-2 liter folyadék elfogyasztása, ez alapvető igénye szervezetünknek. Két-három napnál tovább az orvostudomány mai állása szerint az ember nem élheti túl a vízhiányt.

A megfelelő folyadékbevitelre azért is szükségünk van, mert az elégtelen folyadékmennyiség miatt fejfájás alakul ki, és csökken az agy felfogóképessége is!

TE ISZOL ELEGET?

(bejegyezte Gyergyai Krisztina)

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Tudtad, hogy a mókus neve régen móka volt? Később tették hozzá az -us végződést, mintegy kedveskedésképpen. Tehát a mókus a móka kedveskedő alakja. A móka szó pedig az állat makogásának hangutánzó formájából alakult ki. Így a mókuska már egy kétszeresen becézett szó.

A mókus emlős állat, gyümölcsöket, rovarokat, gombákat fogyaszt. Ősszel gyűjti a magvakat, amiket télire elraktároz. Télen pihen, de a közhiedelemmel ellentétben nem alszik téli álmot. Ügyesen ugrál fáról-fára, karmaival jól meg tud kapaszkodni a fák törzsében is, farkával pedig irányítja magát.

(írta Gyergyai Krisztina, fotó Adorján Péter)

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

64 évvel ezelőtt 1949. október 20-án jelent meg a Nők Lapja hetilap első száma. A nőket hagyományosan érdeklő témákat dolgozza fel. Közel 300 ezer példányban fogy hetente, s ezzel a klasszikus női hetilapok között az első.

Főszerkesztők

• 1949–1959: Kovács Judit
• 1959–1986: Németi Irén
• 1987–1998: Révai Valéria
• 1998–2011: Molnár Gabriella
• 2011– : Vékási Andrea

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Mindannyian láttunk már az utcán alvó, kéregető embereket. A legtöbben kikerüljük őket,  mert undorodunk tőlük, a sorsuktól, és a gondolattól, hogy mi is kerülhetünk hasonló helyzetbe. Mindegyik hajléktalan embernek megrázó a sorsa. Lehet, hogy önhibájából került az utcára, lehet, hogy nem.

Az “Alkonyattól pirkadatig” (Hajléktalan Művészek Antológiája) könyv bizonyítja, hogy köztük is vannak értékes emberek, és érdemes felkarolni őket, hogy újra megtalálják a helyüket köztünk. Illési Béla Imre: Sorstalanság című versével szeretnék kedvet csinálni Önöknek ahhoz, hogy elolvassák ezt a könyvet, és megcsodálják a benne lévő műalkotásokat.

Nem hűti már a markodat

kilincsed fémes hűvöse.

Esőben ázó arcodat

rendőr fürkészi. Bűnös-e?!

Egy év telik és ott a billog

a homlokon: ‘koszos, csöves’.

A másik évadon tünődhetsz:

Élni, halni érdemes?

Nem kellesz itt. Se ott, sehol sem.

Felesleg vagy, csak egy kolonc.

Ha lopsz vagy éhezel vitézül,

temető áhít vagy tolonc.

A kopjafádon varjú károg

barázdát szánt az új eke.

Kenyér a gyilkos asztalára

s te lészel húsa, élete.

(bejegyezte Gyergyai Krisztina, írta Juhász Pál)

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

A könyv olvasása közben, azon gondolkodtam, mennyire másképpen ítélünk meg egy embert első látásra. Leül mellénk a buszon. Ránézünk, és kialakul bennünk egy vélemény, egy benyomás. Az arcáról, a ruházatáról, a mozdulatairól, az illatáról, és még sorolhatnám. Sosem tudjuk meg, hogy amit elképzeltünk róla igaz-e, mert a következő megállónál leszáll, és sosem látjuk többé. Viszont tovább él bennünk a kíváncsiság mindaddig, amíg egy újabb ember le nem ül mellénk, és a játék kezdődik elölről.Azoknak az embereknek javaslom ennek a könyvnek az elolvasását, akik szeretnék megismerni önmagukat, miközben jól szórakoznak a nagyszerűen megírt történeteken. Számomra felejthetetlen perceket szerzet a szerző. Köszönöm neki!

(bejegyezte Gyergyai Krisztina, írta: Juhász Pál)

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Vadászok kedvelt zsákmánya,  rajtunk kívül azonban mások menüjében is szerepel a „fácánpecsenye”.  Akik még szeretik a fácánt:  a róka, sakál, menyétféle ragadozóink (borz, görény, nyest, nyuszt, menyét), ragadozó madaraink (héja, egerészölyv), varjú félék.

A fácán a legismertebb vadmadarunk . Szabadban , vadaskertekben és éttermek étlapján is találkozhatunk vele. Eredeti hazája a Kaukázus és attól keletre eső területek. Európába a középkorban telepítették be és azóta a számára kedvező élőhelyeken meghonosodott.  Nőstényét tyúknak, hímnemű egyedét kakasnak, fiókáit pedig csibének nevezzük.

(bejegyezte Gyergyai Krisztina, írta és fotózta Adorján Péter)

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Vörös róka

Raff György a következő történetet írja le könyvében, amelyben a róka mesél magáról: “ha engem a balhák felettébb kínoznak, s azoktul egyszerre akarok megszabadulni, egy csomó mohot, vagy valami olyast veszek a számba, aztán seggel a vízbe megyek, de igen lassan, s mindig beljebb-beljebb, hogy a balháknak ideje legyen lassan a nyakamra mászni, s a nyakamról fejemre innen az orromra, s végre orromrul a csomó mohra vagy szénára. Ha már mind a szénán vannak, hirtelen elbukom, s azt elbocsátom, s imé eképp egyszerre megszabadulok ezen utálatos hóhéroktul.” Hát ezt teszi a róka Georg Raff szerint gyerekeknek íródott “Természethistóriá”-jában , amelyet 1837-ben adtak ki. A fenti gondolatmenet valóság tartalma csak annyi,  hogy a rókák valóban hihetetlen mértékben el tudnak bolhásodni. Ilyenkor egyszerűen június- július havában elhagyják kotorékukat ezzel próbálva enyhíteni nyomorúságos helyzetükön.

(bejegyezte Gyergyai Krisztina, írta és fotózta Adorján Péter)

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Megfogtam egy szúnyogot, nagyobb volt egy lónál,
Kisütöttem a zsírját, több volt egy akónál.

Te tudod mi az akó, a rőf, az icce és a köböl?

Középkori mérőeszközök

A középkorban, amikor még nem voltak mérőeszközök, az emberek hétköznapi tárgyakkal, és a kéznél lévő testrészeikkel mértek mindent. Persze ezek a mértékegységek nem mindenkinél voltak egyformák, így gyakran teljesen más méret jött ki, ha különböző emberek mértek le valamit. Lássuk, milyen mértékegységeket használtak:

• Kéve:  a learatott búzát összefogták kézzel, és egy kéve annyi volt, amennyi egy arató kezébe belefért.
• Köböl: egy olyan edény, amiben a gabonát tárolták. Ezzel mérték, hogy hány köböl gabonájuk van.
• Hold: a föld nagyságát mérték vele.
• Ekealja: a föld nagyságát úgy is mérték, hogy hány eke kell a darab föld megműveléséhez.
• Mérföld: út hossza- ennyit tudott egy gyalogos pihenés nélkül megtenni( ez hegyen sokkal kevesebb volt, mint egyenes úton)
• Láb: egy emberi lábfej hossza volt. ( persze egy 36-os és egy 44-es lábméretű ember teljesen más méreteket kapott)
• Öl: két kitárt kar szélessége
• Rőf: egy emberi alkar mérete
• Arasz: a kézen lévő kisujj és hüvelykujj távolsága nyitott tenyérrel.
• Akó: egy hordó bor (kb.50l)
• Icce: egy kanna bor  (kb.1l)

( bejegyezte: Gyergyai Krisztina)

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

A nyári ludak családi élete példa lehetne sokunknak! Szeretet, hűség, önfeláldozás. A szülők együtt vezetik fiókáikat 2 hónapon át. Gyakran előfordul, hogy más ludak fiókáit is örökbe fogadják, ezért láthatunk akár 30 fiókás párokat is!

Vonuláskor nagy csapatokban járnak, és jellegzetes ‘V’ alakban repülnek. Röptükben könnyen felismerhetőek jellegzetes hangjukról, amely megegyezik a háziasított forma gágogásával.

(bejegyezte Gyergyai Krisztina, fotó: Adorján Péter)

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Baranyi Ferenc (írói álneve: Francesco del Sarto) költészetének legfőbb táptalaja a szerelem. Minden szerelmes versét valós múzsa ihlette. Verseiből kiérezni az igazi szenvedélyt, a mindent elsöprő érzéki forróságot. Ismerjék meg Önök is életét és költeményeit.

Baranyi Ferenc  (Pilisen született 1937. január 24. – ) Baranyi Ferenc és Kuzsma Katalin gyermekeként. Kossuth- és József Attila-díjas magyar költő, író, műfordító.

Élete, munkássága:  1957-1962 között az ELTE BTK magyar–olasz szakán tanult. 1963-1965 között a MÚOSZ Újságíró Iskola tanulója volt. 1967-ben a Poitiers-i Egyetemen is tanult. Közben 1955-1957 között pályamunkás illetve tisztviselő volt. 1963-1968 között az Egyetemi Lapok munkatársaként működött. 1968-1969 között az Ifjúsági Magazinnál főszerkesztő-helyettesként dolgozott. 1969-1972 között a Magyar Ifjúság irodalmi rovatát vezette. 1976-1992 között az MTV zenei főosztályán főmunkatársi beosztásban tevékenykedett. 1988-tól a Zrínyi Miklós Irodalmi és Művészeti Társaság alelnökévé választották. 1989-1992 között az Ezredvég c. folyóiratot főszerkesztői beosztásban szerkesztette. 1992-től a József Attila Művészeti Centrum Alapítvány kuratóriumának elnöke. 1992-ben nyugdíjba vonult. 2000-től a Szövetség az Európai Magyarországért szóvivője. 2001-től a Művész Barátok Egyesületének főtitkára. 1962-től kezdett írni. Számos verse külföldön is megjelent (Olaszország, Belgium, Oroszország). 1962-ben feleségül vette Büki Erzsébetet. Egy fiuk született; Péter (1967).

Baranyi Ferenc: Egyszerű

Oly egyszerű ez: ha elvesztelek –

belepusztulok. Bármi lesz veled:

autó üt el, cserép zuhan le rád,

vagy ravatalod lesz a betegágy –

én utánad halok, nincs más utam.

A sorsomat kezelni egymagam

már túlontúl önállótlan vagyok,

élek, ha élsz – s ha meghalsz, meghalok.

Oly egyszerű ez. Semmi komplikált

nincs abban, hogy csakis harmóniát

fog fel fülem, hangom is puszta csend,

ha nincs másik hang, mellyel összecseng.

Megírták mások már, mi vagy nekem:

lányom, anyám, húgom és kedvesem,

testnek s kenyér, parasztnak a föld,

prófétának ige, mely testet ölt,

te vagy a fény az éjszakában – oly

banális mindez s mégis oly komoly.

Nekem te vagy a velem-futó magam:

kétágú útnak egy iránya van

s ágaink párhuzama oly szoros,

hogy a tekintet szinte összemos.

Értsd meg tehát, hisz olyan egyszerű:

mikor magadhoz – hozzám vagy te hű,

magaddal azonos csakis velem

lehetsz mindig már.

Ez a szerelem.

Baranyi Ferenc: Nézni

Itt már a szavak mitsem érnek,

csak nézni kell és nem beszélni,

se kérdeni, se válaszolni,

csak nézni kell, csak nézni, nézni.

Lesni, amit szép arcod izmán

parancsolnak csöpp rándulások,

s ha keskeny űr szakad közébünk:

felmérni az arasznyi távot.

Szemekkel mindent megbeszélni

ékesszóló sugarak által,

s meleg, bársonyos egyezségre

jutni egy titkos kézfogással.

Megérezni, amit te érzel,

kimondani, mi nyelveden van

előbb dobbanni a szívednél,

csókod előzni csókjaimban.

Itt már a szavak mit sem érnek,

ne szólj a száddal, csak szemeddel,

a szerelem akkor beszédes,

amikor már beszélni nem kell.

( bejegyezte Gyergyai Krisztina, írta Juhász Pál)

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet: