Több, mint 1 éve kezdődött, hogy a régi váci moziépületet megkapta a helyi színjátszókör használtra. Elkezdődtek a felújítási munkálatok, és én is, mint sokan mások, nyomon követtem az eseményeket. Először azt gondoltam, úgysem lesz belőle semmi, de aztán mégis lett! Elkezdődtek az előadások, aztán külsős előadásokat is elhoztak. Egyre színvonalasabbnak tűnt a színház.
Sajnos eddig nem tudtam eljutni, de a héten megláttam, hogy az Emberke tragédiáját játsszák egyik este. Hirtelen felindulásból lefoglaltam 3 jegyet, majd másnap be is mentem értük. Legnagyobb meglepetésemre nem egy kisvárosi művelődési ház feeling fogadott, hanem egy komoly, színvonalas színházi előcsarnok, rendes jegypénztárral, profi jegyekkel. Lehet, hogy ezen csak én lepődtem meg, de már ez is nagyon tetszett. 🙂 Az előadás estéjén 2 lányommal megérkeztünk a színházba, és újra meglepődve konstatáltam, hogy olyan tömeg állt a bejárat előtt, mintha egy budapesti színház előtt lennénk. Profin fogadtak bennünket, 3 ruhatár és büfé működött, nagyon jó hangulat uralkodott bent. Sok ember- köztük sok fiatal- várta az előadás kezdetét, és teljes telt házzal kezdődött a darab. Most arról, hogy milyen volt maga a darab (nagyon jó!) nem írok, mert nem az ihlette meg igazán ezt a posztot.
Olyan felemelkedett hangulatban ültem végig az egy órás előadást, mintha enyém lenne az egész színház….
Arra gondoltam, hogy itt ez a ronda világ…a sok rossz…sok szegénység…válság…az emberek gyűlölködnek egymással mindenen…a fiatalok drogoznak…isznak…a gyerekek túl vannak hajtva…az emberek látástól vakulásig dolgoznak a megélhetésért…mindenki elkeseredett, kiégett…a televízióból főként szemét folyik, de tulajdonképpen az embertömegek azt bámulják minden este….
….és mégis….itt ülök a lányaimmal a mi városunk színházában, egy csomó olyan emberrel, akik a tv nézés helyett eljöttek ide, akik mégis áldoznak pénzt és időt arra, hogy eljöjjenek, akiknek még fontos a kultúra, akik örülnek annak, hogy itt ez a kis színház, akik szépen felöltöznek, és azzal töltik az estéjüket, hogy eljönnek megnézni egy színdarabot a Váci Dunakanyar Színházba.
Nagyon jó érzés volt!
Háromszor tapsolta vissza a közönség az előadókat a végén, és igazán nagyon jó élménnyel tértünk haza. Gratulálok a VÁCI DUNAKANYAR SZÍNHÁZ csapatának!
(Gyergyai Krisztina)
Legutóbbi hozzászólások